-Sir Gabriel, the Conquerror-

Nos, barátaim, nehéz idők elébe nézek. A vártakkal ellentétben kasztrendszeremen eluralkodott a káosz, és ha nem teszek valamit ellene, a birodalmam az élőholtak enyészetévé válik. Bár most nem vagyok jelen hazámban, a tudatom a szürkék tanácsának tagjaiban él tovább, így ők olyannyira objektíven tudják kiértékelni és megoldani a helyzetet, akárcsak én. De ne örvendjetek, kedves ellenségeim, nem haltam meg, ám aki nem figyelt, annak ismét elmondanám, hogy Ironforge hatalmas tárnáit keresem, hogy megtalálhassam a törpéket. Utolsó jelentkezésem óta kiderítettem, hogy a törpék által használt erős mágia az Infernál Ősi Mágiája. Ők tűz által születtek, tűz által élnek, tűz által halnak. De nem olyan egyszerű tűz által, mint amilyet ti is ismertek, elvégre nem véletlen hívják otthonukat Ironforge-nak, azaz nyersfordításban Vaskohónak. A szellemiségük hatalmas tüze fűti azt a hegyet, amely otthont ad hatalmas városuknak. Az ősi Tauren nép egykoron egy négy faj által létrehozott szövetség tagja volt, és ennek a szövetségnek a neve Brakiri. A Brakiri szövetség nem feltétlenül a békét kívánta őrizni tagjai között, hanem fel kellett készítenie őket egy váratlan, ősi ellenfél visszatértére. A szövetség fénykora több ezer évre nyúlik vissza, amikor is, azt a hatalmas ellenfelet mély álomba küldték, és mivel ők maguk nem voltak képesek elpusztítani, az utókorra hagyták ezt a feladatot. Ez ötezer éve történt. Mint hallhatjuk, a gonosz ismét itt van közöttünk, és csak idő kérdése, hogy mikor szerzi vissza erejét. Ám addigra nekem is fel kell készülnöm visszatérésére. Éppen ezért, felkutatom a szövetség megmaradt fajait, és egy új szövetséget hozok létre, mely majdan az Enkiri nevet fogja viselni. Kérlek benneteket, olvassátok el ezt a kis részletet az Őrszemek könyvéből, mely megjövendöli jövetelemet, győzelmemet, haragomat…

„-És midőn vala, a fényesség korszaka köszönte reánk, eljövend amaz uralkodó, aki majdan fényességet isteni lánggá kovácsolja. Midőn ez jövend vala, lőn hatalmas setétség, mely romba döntené ama virágzó királyságokat. Ezt azonban, egy király megállítja egy másik helyről, ami immáron nem is létezik. Szövetséget korbácsol, és szavára világok hajlanak majdan, és csakis eztán jövendhet el ama béke korszaka egy másik helyen, és egy másik időben.”    

       -Részlet Draude Sipann jövendöléseiből-

Kezdek félni a próféták könyvétől. Eddig az írásukat közhelyesnek és sekélyesnek találtam, de mostmár kezdem belátni, hogy nem is kamuztak. Bár az ezelőtti írásuk nem sokkal különbözik egymástól, olvassátok el mindkettőt, és mégis találtok különbséget. Én nem írok kétszer ugyanazt.

Ami viszont a hadmozdulataimat illeti: Az őrszemek kasztját teljes mellszélességgel ráállítottam a fejlesztések korszerűsítésére, ami annyit jelent, hogy a hadiipar egy erős fejlődésen fog most keresztülmenni: mivel a főváros már ha csak kezdetlegesen is, de áll, törekednem kell a bevehetetlenségre. Ezt segítendő, nem csak az alapvető várárkot hoztam létre, hanem katapultok telepítésére adtam ki a parancsot. A várfalam egy kétrétegű, öt méter vastag, és tíz méter magas falrendszer, mely a város kulcsfontosságú épületeinél plussz egy méter vastag. Bár ez kezdetben soknak tűnhet, a városomat tekintve egyáltalán nem meglepő. Egyetlen egy templom helyezkedik el az egész birodalmamban, ami segíti, hogy a népem ne váljon több részre, mármint ami a vallást illeti. A harcosok kasztja integrálta magába a tisztogatók kasztját, így egy komplexebb hadiipari komplexumot hoztak létre. A velem tartó véderők kasztja tapasztalatokat gyűjt, megfigyel az utunk során, melynek végállomása a már említett Ironforge. Óh, és megemlíteném még a védelmem korszerűsítését is: ugye említettem már a falakat meg mindent, ugye? Nos figyelőtornyaim immáron már nem csak figyelnek, de támadni is képesek. A későbbiekben leírt tűzcsóvás fegyvert építettem fel rájuk. Veszélyesek, és eszméletlen hatékonyak.

Tovább is van, mondjam még? Mondom!:

Azonban nem csak a hadiipar büszkélkedhet ilyen csodálatos újdonságokkal, de a civil élet is: Végre népem számára is elérhető lett a vízvezetékrendszer, a csatornarendszer, és a kettő ötvözete az árasztó rendszer. A földművelést tekintve ráálltunk a déli zöldségek termesztésére, mivel a nálunk levő évszak ezt követeli meg. Óh és van még egy valami: Alkimistáink gyakorlatilag megduplázzák népem életkorát, ezáltal egy jelentős morálnövekedés következett be, arról nem is beszélva, hogy számtalan, eddig pusztító betegségre találtak gyógyírt. A toborzóhelységeim naponta zsúfolva vannak a jobbnál-jobb ifjoncokkal, és az iskoláink is büszkélkedhetnek: most rendezték meg az Ifi Ghroom irtást, ahol a Gevenis tartományi DonCook elemi iskola nyert, és ez által megszerezte a Kőkupola építési jogát. Gratulálunk!

Az Infernál Elementál leírása:

Az Infernál Elementált a törpék legelső nemzedéke idézte meg, pusztán védelmi okokból. Azonban, miután a törpök nemzete darabokra hullott, az elementál az Ironforge-i törpék szolgálatában maradt, és megígérte, hogy őrizni fogja a mélyalvásra kényszerült törpök álmait. El fog pusztítani minden élőt és holtat, aki akár csak meg is közelíti a hegyet és vonulatait. Az elementálban törpök tudása és földöntúli ereje öltött testet. Azonban ezzel a törpök aláírták saját halandóságukat: valaha ők alkották a titánok hét fiának a szövetségét. A hét fiú letelepedett, és falvakat, városokat, országokat hoztak létre. A törpök ősatyja is egy ilyen volt. Ezek a Titánsarjak keveredtek az emberekkel, azonban utódaik ereje és élete jóval nagyobb illetve hosszabb volt, mint az átlag emberé. Ámbátor azzal, hogy a törpök az elementálba helyezték át minden erejüket, egyszerű, közönséges törpicsek emberkékké váltak. 

És most a fekete leves:

Mondandóm elején azonban utaltam az országomat sújtó véres kasztháborúra. Nos, hallgassátok a túlélők szavait, és beléphettek a világosság csarnokába:

Satai Nekrun, a Vallási kaszt első generációs tanonca:

-Szörnyű volt. Szinte éppen hogy visszatértünk Ailea kolóniánkról, ahová élelmiszert szállítottunk, a lovagi kaszt vezére, Samail Okleih, kikiáltotta a háborút a Vallási és a Lovagi kaszt között. Valen nevére, nem mi tehettünk róla. Nem tudhattuk hogy a mieink, elvégre fenségjelzés nélküli karaván volt. Két napja történt, éppen mikor Aileába tartottunk. Egy karavánt láttak meg fürkészeink a távolban. Mivel zászló nélkül utaztak, azt hittük egy renegát Okampa karaván, ami fegyvert szállít a többi kollaboránsnak. A minket kísérő három főpap megidézett egy Földelementált, aki mint egy dühöngő vadállat brutálisan kivégezte a karavánt. Csak a visszaúton derült ki, hogy a lovagi kaszt régen várt fegyverellátmányát vitték, és csakis azért nem volt zászlajuk, mert titokban akarták tartani ellenségeinktől.

Omah Kintaro, Tisztogatók al kasztja, első tám-véd vonal:

-Azok a nyamvadt kis férgek, most majd megtudják hogy mi is az igazi elnyomás! Még hogy mi elnyomtuk őket! Hah! Talán nem kellet volna leszedni a karavánt, akkor talán ma is ’’Béke’’ lenne köztünk. Visszagondolva mindig is fölébünk akartak kerülni, biztos úgy vélték, itt az idő! Az uralkodó éppen csak kiteszi a lábát, ezek máris nekünk jönnek. Szép mondhatom. Pont ők. A Munkások kasztja meg csak figyel mint egy… hogy is hívták… még odafönt… otthon… keselyű. Úgy figyelik a harcokat mint egy keselyű. Biztos ők is támadni akarnak.

Ecron Farumis, a Munkások kasztjából, állványzatkezelő:

-Hát én nem tudom, mire véljem ezt az itteni helyzetet. Éppen csak hogy befejeztük a várost, azok a szerencsétlen marhák már szarnának is bele a mi helyes kis pofinkba. A szakszervezeti gyűléseken éppen ezt mondták: ha leszarnak titeket, ti használjátok azt habarcsnak, és azzal építsetek! Elgondolkodtató nem? Ah, de végül is oly mindegy, hisz csak egy szaros kis munkás volnék, vagy mi fene?!

A helyzet ott tart, hogy a szürkék tanácsa még áll, és próbálkozik kibékíteni a feleket. A helyzet kivizsgálására létrehozott egy civil szervezetet, amely mellesleg a Kaari névre hallgat, és tehát az a feladata, hogy kivizsgálja a polgárháború kirobbanásának okait, és esetleg kártérítést utaljon ki a felek között. Hát röviden ennyi.

Azonban most folytassuk a személyre szabott kommentekkel:

-Ghyro: Bár sajnálattal hallottam halálod hírét, remélem keverék utódod méltó lesz helyed elfoglalására. (Fura, mintha ezt már mondtam volna.. J) Azok a fantomképek a Cremon csajodról illetve a fiadról nagyon odabasznak. Mindegy, én a te illetve a fiad helyébe azt ajánlom, mihamarabb verd be a kurváid száját, mert hamarosan elér majdan haragom…

-Dark Prince: Nos ez már keményebb dió. Esélyt adtam arra, hogy békében és biztonságban annektálhassalak, de te kigúnyoltál, és nevetségesnek tituláltad felszólításomat. Mivel már sejtjük, merre is kell keresgélnünk Ironforge-ot, kettő, maximum három körön belül kiegészülök az Infernál element mágiával, mely eddigi tudásomat önti majd egy igen érdekes, ám veszélyes testbe.

Oh, és mielőtt még elfelejtem: Ugye emlékeztek még a szürkék tanácsára? Nos, ha valamelyikőtök őket célpontnak tekintené: bár igaz hogy az egyetlen, de a legmodernebb /a korhoz illően/, tehát a legmodernebb fegyverekkel rendelkező hajón tanácskoznak. A hajó a két folyóm között vándorol egyikből a másikba, és soha sem tartózkodnak kétszer ugyanott. Annak az esélye, hogy rátaláltok, gyakorlatilag megegyezik a nullával. De azért sok sikert! Ja, és persze ezt el sem kellene mondanom, de a hajót fehér mágia védi, és rejti el a jogosulatlan látogatóktól. A hajó tényleges fizikai fegyverei közé tartozik a tűzágyú, /működése: két ember olajat szivattyúzik egy csőbe, amely végén egy lángforrás helyezkedik el. Ez begyújtva az olajat, létrehoz egy lángcsóvát, mely alapvető tüzelési távolsága megközelítőleg 11.23 méter/. Továbbá a hajó két-két oldalán helyezkedik el két, leginkább csúzlira hasonuló, ágyúszerű kiemelkedés, mely olajjal átitatott lángoló kis szerencsecsomagokat képes kilőni. Ezek a fegyverek azonban a valóságban is léteztek, és higgyétek el, igen hatékonyak voltak. Magyarán, per pillanat annak az esélye, hogy ti akárcsak meg is közelítsétek a hajóm, nem túl rózsás.

Imádkozzatok barátaim, mert a vég órája közeledni látszik. A ti végeteké! Azonban gondoltam esélyt kell adnom, egy utolsó esélyt a totális kapitulációra. A döntés a ti kezetekben van! Élet, vagy halál. Na pá kisapáim. Maradtam őszinte és mély tisztelettel, de kellő gyűlölettel:

                                                               -Sir Gabriel, the Conquerror-

Ancor

Szóval, ha nem bántok meg senkit leszedtem a rajzokat a hely érdekébenL, és kidolgoztam Birodalmam. Lehet egy két dolog furcsának tünik majd.

Milyen változások merültek fel?

Kettö db fajból néhányan úgy gondolták hogy én lennék a legesélyesebb a gyözelemre, néhányJ Elf és néhányJ Törpe csatlakozott hozzám.

Területem sürü erdöséggel boritott részeit elf barátaim védik. A törpöknek is nagy hasznát veszem de erröl majd késöbb.

Na persze ezek a kis tetvek is bárd alá kerülnek. Birodalmam sajnos tele van semmire sem jó hulladék Horával.(Hora=Orc) Öket kibeleztettem élve és határimon szétszorva helyeztettük el.

Birodalmam belsejét probáltam a lehetö legjobb modon kialakítani szerszám és fegyver gyártás egyaránt maximálisan müködik. Az Új katonák ,harcosok képzése is folyik, a törpök és a leszerzötettett cremonok a mágia és a korszerübb  fegyverek használatán fáradozznak.

Az Afghan azt kérné hogy az email címére jutassuk el neki mert, még mindig nem fog tudni hozzá szólni, ja és én sem fogok nagyon rá érni mostanában.

De erről majd a Dossal a suliban!

NA szevasztok

-Sir Gabriel, the Conquerror-

Mielőtt elkezdeném a szokásos soraim, szeretnék bocsánatot kérni Ghyrotól, avagy Ancortól, mert mint később kiderült, elképzeléseink a Cremonok fiziológiájáról nem igazán tükrözték a valóságot, és ezért elnézést kérünk. Úgy döntöttünk, hogy mint egy kárpótlásképpen egy karavánt indítunk Ghyro birodalma felé, mely nem mást tartalmaz, mint:

• 10000 egység fát / egy raktárnyi/
• 25000 egység élelmiszert /2. 5 raktárnyi/
• és egy egész hadiellátmányt Dark Prince és Sir Gabriel legmodernebb fegyvereiből.

Úgy gondoltuk, hogy a továbbiakban elkerülendő, aki, a következőkben, ilyen tettet hajt végbe, mely gyalázza a másik fél önbecsülését, és persze sértő, legelölről kell kezdenie a játékot, és elveszti a szomszédos népek melletti területeket. A kellemetlenségért pedig elnézést kérünk. Tehát a karaván indul, és ami most következik, legyen az: fegyverfejlesztés stb, az már nem része a karavánnak. Ha ezek után is folytatja gyalázó hadjáratát, a második figyelmeztetés után azonnal kizárjuk a játékból. Ez a karaván semleges népekből van összeállítva, tehát ha a személy, akinek megy, megöli őket, nem rajtunk áll bosszút. A szállítmányt nem lehet visszautasítani, ez nem ajándék, hanem büntetés, természetesen az elkövetőknek. Ha nem akarja elfogadni, vagy méltatlannak érzi a személy, akinek megy, visszaküldheti azt, de csak miután odaért hozzá. Ez a jelenlegi méretek mellett körülbelül három kör, azaz három hét alatt megy végbe, feltételezve, hogy a karaván ismer néhány rövidebb utat. És mégegyszer, tényleg sajnáljuk.

-Sir Gabriel, the Conquerror, & Dark Prince-

És most egy pár szó: Én véletlenül sem akarok beleszólni semmibe, de a törpök mint nép, csak mélyálomban élték túl az évezredek magányát, ahogy tette ezt Dark Prince is, az okokat ne firtassuk, me’ azt még nem találtam ki. Ezzel semmiképpen sem karom befolyásolni a ti lépéseiteket, csak mondom. Nem tom, mennyire veszed majd hasznát pár alvó kis törpnek. Amennyiben pedig, ébren maradva külön kis népcsoportként élték túl azt a tetemes időt, nem lehetnek túl sokan, és erejükből is veszítettek. /ez most is így van: minden generáció silányabb az elődjeinél, és csak néhány kiemelkedő jellem tud lépést tartani/. Ancor: a térképvázlatod nem is rossz, de hogy a rákom szarába jutottál te máris el az országhatárokig? Úgy értem, ha ugye megvan már az egységes tempó (valahol fentebb írta Dark Prince), akko’ hogy vannak a D. P.-vel szomszédos határon Elf íjászok? De lehet hogy valamit félreértettem, ez esetben sorry.

Egy új kor hajnala virradt fel birodalmam zöldes egén. Bolyongásom e virágzó flórában mélyen elgondolkodó szent emberré tett meg engem. A velem tartó fürkészek és véderők kasztja is már egy összeszokott, tapasztalt támadó erővé nőtte ki magát. Megtanultak csapatban játszani, és tudják, az én biztonságom mindegyikük életénél előbbre való. Fürkészeink már a távolból egy hatalmas hegyet véltek felfedezni, így utunkat a hegy felé vettük.

Leszállott az este. Az őrség a tábort figyelte, és végül én is nyugovóra tértem. Hosszú éjszaka volt. Hosszú és hideg. Álmok gyötörtek aznap este, de nem a szokásosak. Ezekről az álmokról lerítt, hogy valaki beleültette a fejembe, mintha egy útmutató lett volna. Valahogy így hangzott:

-Sir Gabe, én vagyok az, aki utadat mintegy láthatatlanul kísérte végig. Egészen Dosville /ejtsd: Doszvill/ országa óta, át a nagy csatákon, egészen idáig. Én vagyok a mindenki mellett ott álló lény, egy őrangyal, de mára már csak kevesen maradtunk, a világ erkölcsi romlása miatt. Feladatom a védelmed volt, egészen addig a pillanatig, ameddig megtalálod Ironforge hegyeit. Mivel ez már hamarosan meglesz, át kell adnom neked azt a tudást, mellyel biztonságban átveheted, használhatod, és elegyítheted valami mással a törpök mágiáját, az Infernál mágiát. Tudnod kell, hogy a mágiájukat már nem tudják irányítani, saját életre kelt, saját akarata van. Feladata évezredek óta nem változott, és ami nem más, minthogy őrizze teremtői mélyálmát, ami egykoron túlélésüket szolgálta. A te feladatod, hogy megküzdj az elementállal, és felébreszd a törpöket. Ezt segítendő, eggyéválok a lelkeddel, és isteni rangra emellek. Ezzel SZINTE teljesen visszaszerezheted azt az erőt, amely ideérkezésed előtt a birtokodban volt. Ám erőd nem lesz ugyan az: a jóság és a megértés ereje alapból kioltja a fekete mágia erejét, akárcsak a tűz és víz. Hatalmat kapsz a természet felett, idő és tér felett. Hatalmad lesz irányítani a te fennhatóságod alatt található teleportkapukat, így biztonságosan mozoghatsz az eddig felderített területeden. Most fejezd be álmodat, és mihamarabb indulj el a nagy hegyek irányába, ahol rátalálsz Ironforge bejáratára. Onnantól már tudni fogod mit is kell tenned. És most menj…

Ezzel véget ért az álmom, és azonnal indulnom kellett. Csapatomnak megparancsoltam, hogy menjenek tovább, és derítsenek fel minél nagyobb területet, míg én egyedül elindulok a hegyekbe. Mivel új erőm csak a népem szemében hatalmas, ellenetek nem használhatom fel, csakis védekezésre, népem boldogulásának segítségére, illetve saját céljaim segítésére. Azt hogy ellenetek nem használhatom fel, az annyit jelent, hogy csapataitok, területeitek ellen felhasználhatom, persze csak erős korlátok mellett, de a ti személyetek ellen semmiképp. És akkor most jöjjön Ironforge megtalálásának története.

Ironforge megtalálása:

Az álmom után azonnal útnak indultam. Úgy éreztem, senki és semmi nem állíthat meg engem, most, hogy végre visszakaptam erőmet. Azért érzek benne némi változást: észre lehet venni benne, hogy most már nem a sötétség ad erőt, hanem a szín tiszta jóság. Más, merőben más. Sejthető, hogy erőm nagyobbá és hatalmasabbá fog válni, mint bármikor azelőtt. Na, szóval ott tartottam, hogy elindultam a hegyek felé. Mehettem már kilométereket, amikor egy furcsa hangot véltem hallani, és egyre sűrűbben. Hatalmas rengés követte a hangot, ami oly kegyetlennek hatott, mint egy vulkánkitörés. Egy egyszerű halandó lelket ez is visszavetett volna, de engem nem. Vadásztam. Vadásztam valamire, amit nem tudtam, hogy mi. Vadásztam a végzetemre. Mielőtt folytatni tudtam volna ezt a gondolatmenetet, hatalmas fények kezdtek átszűrődni az amúgy elég dús lombkoronán, és az amúgy is fülledt, párás, forró levegő mégjobban olyanná vállt. Még füllettebbé, még párásabbá, még forróbbá. És akkor, megjelent maga Infernál. A pokol tüze hozzá képest egy fagylaltos kocsi lehetett. Én csak álltam, és néztem. Nem voltam képes sem elfutni, sem cselekedni, és egyáltalán még csak pislogni sem. És akkor, amennyire csak egy tűzalak tud, elkezdett őrjöngve felém futni. Mikor a közelembe ért, legyintett hatalmas karjával, ám mielőtt lesújtott volna, az idő mintha megállani látszott volna. Infernál egyre lelassult, még végül leállt. De nem csak ő, hanem az égen a madarak, vízben a halak, és még a szél is. Akkor ismét hallottam azt a hangot, ami álmomban is meglátogatott, és emlékeztetőül ismét ezt mondta: „Amikor ott leszel, tudni fogod, mit is kell majd tenned.” És akkor, mint egy szikrányi idő alatt, az időbe visszatért az élet, és ment minden úgy, ahogy szokott. Infernál felemelte a kezét, és lesújtott rám. A vártakkal ellentétben azonban semmi sem történt, mivel a csapás pillanatában valamiféle pajzs jelent meg körülöttem, ami kivédte a támadást. Infernál teljesen leblokkolt: eddig nem ismert olyan dolgot, ami ellenállt volna hatalmas erejének, és most tessék! Kihasználtam ezt a pillanatnyi időt, és még magam sem értem hogy hogy, de valamiféle erő járta át a kezem. Egy erő, melynek hatására valamiféle zöld gomolygó füst vette át karom felett az uralmat. Magam sem tudom miért, illetve már tudom, de kinyújtottam a karomat, és az a valami kilőtte magát a kezemből. Egyenesen az Infernál felé vette az irányt, és akárcsak a kezemnél, őt is elkezdte körbe-körbe átjárni, hol ki belőle, hol át rajta. Ekkor ordított egy nagyot, és a szájából egy hatalmas lángnyelv csapott ki. A lángcsóva egyenesen a hegy felé vette az irányt, még ki nem jött teljesen a teremtményből. Ezután a lánglény egyszerűen szertefoszlott, akárcsak a füst. Később a hegy körül még keringett a lángnyelv, de már nem sokáig, mivel percekkel később eltűnt az egyik szakadékban. A szakadék felé vettem hát az irányt, de mivel afféle Istenség volnék vagy mifene, egyszerűen odarepültem. Át folyókon, völgyeken, erdőkön, mezőkön, és szinte pár pillanat alatt ott is voltam. Nem szaroztam, azonnal leereszkedtem. Csodáknak csodája! Hát nem rátaláltam Ironforge tárnájára? Pontosabban csarnokára?

A Szövetség kiegészítése

Mivel én eléggé rettenthetetlen vagyok, és ez nem a gyűrűk ura, egy glóriát teremtettem fejem fölé, ami olyan fényesen világította be az előcsarnokot, mintha a felszínen lennénk. Ez sokat segített, hiszen így megláthattam azokat a hatalmas kőoszlopokat, melyek gyakorlatilag a tárna biztosításának szerepét játszották. Hatalmasságukkal fejem fölé nyúltak, és meglepetésemre egy ősi Tauren nyelven írtak rá, talán még az első szövetség idejéből. De nagyhirtelen egy másik fényforrás kezdte elvakítani az enyémet, és lágy zsibongás törte meg a csendet. Közelebb menvén kezdtem látni valamit. Valami csodálatosat, valami olyat, mint még soha életemben: a törpök voltak azok, de nem akármilyen állapotban: némelyikük már ébredezett, némelyikük még aludt. És hogy hogyan keltek fel? Kérdezhetitek. Hát ugye emlékeztek még a lángcsóvára? Mostanra itt egy hatalmas tűzgömbbé állott össze, és kisebb lángocskák szakadoztak le róla. Amik leszakadtak, gyakorlatilag megszállták a törpéket, és visszahozták őket az életbe. Mivel a királyuk már ekkor ébren volt, a következő kis monológot intézte hozzám:

-Hát itt vagy, fenség. Végre itt vagy. Lelkünk tüze adta a tűzszörny erejét, mellyel minden bizonnyal már találkoztál. Az elementált csakis egyféle képpen lehetett legyőzni: a szörny a színtiszta gyűlöletet képviselte, mivel a mi bosszúvágyunk tüzes energiája hevítette. Tehát csakis egyvalamivel, a jósággal és a szent erőkkel lehetett őt megsemmisíteni, ami úgy látszik neked sikerült is. Bocsásd meg e teremtény gyengeségét, de hát évezredek óta nem volt méltó ellenfele, és hát legyengült, lecsitult, akárcsak a mi bosszúvágyunk. Mindenesetre most hogy itt vagy, beigazolódott Istenünk akarata, mely kimondja, hogy ha eljő az, aki leigázza lelkünket, annak oda kell adnunk népünk legféltettebb kincsét, a mágiánkat. A mágiánkat, mellyel évezredekkel ezelőtt legyőztük a sötét urat, Dark Prince-t. Mivel a tűzalak emlékei immáron bennem élnek, tudom, mostanra már több ellenfelet is szereztél magadnak istenem, ezért mágiánk csakis eddigi tudásoddal lehet majdan hatékony. Éppen ezért, jelenlegi alakod most meg fog változni mindörökre. Nem fog korlátozni téged a fizikai lét, de ha visszatértél eredeti otthonodba, készen kell majdan állnod, hogy visszaszerezd eredeti tested, és e hatalmas lángoló szellemmel uralkodj népeden tovább. Most menj vissza népedhez, mert szükségük van rád. Amint kilépsz a kapukon, alakod meg fog változni. És akkor most menj. Nemzetemre számíthatsz a jövőben, de időt kell adnod, hogy újra összeszedhessük magunkat, de pár nap, és készen állunk majd.

Hát így is lett. Amint teljes valómmal kint voltam, kezeim lángba borultak. Hatalmas páncélom erre a nagy hő hatásra még edzettebbé vállt, és gyakorlatilag durániummá lett. Ugye emlékeztek, ez az itteni legkeményebb természetes anyag. A kezeim után én magam jöttem, és most úgy nézhetek ki, mint egy hatalmas emberalak, amelyet tűz alkot. Egyik karom, hasonlóan a Legacy Of Cain-hez, egy tűzkarddá alakult át, mely ereje több százszorosa egy mentális, vagy több ezerszerese egy átlagos kardhoz képest. No, persze ezt tetszés szerint visszaalakíthatom egy átlagos humanoid ötujjú ”emberi”, akarom mondani Tűzalakszerű kézzé. Testem ilyen mértékben még sok meglepetést tartogat magában, később majd meglátjátok miket.

Az erőmre visszatérve: a repkedés, a pajzsalkotás, és az a kezemből kiugró valami nagyon leszívta erőmet. ’’Ismételten csak egy egyszerű tűzalak’’ vagyok, birtokolva mindhárom mágia erejét. Egyetlen oka, hogy nem tudom használni az az, hogy szervezetemnek át kell szoknia a hatalmas energiákhoz. Ez eltart egy ideig. Jó ideig. Bár még most is tudnám használni, egy nagyobb csapás elpusztítaná a lelkem. Teljes erőm akkor fog visszatérni körülbelül, mire az Afghan hadúr ismét csatlakozni fog köreinkhez. Képességeim csakis az első korban, a fantasy korban használhatom majd, elmondom miért. Erőmet népem babonás és vallásos elemei táplálják. Minél jobban haladunk a korban, ezeknek a babonáknak egyre gyengül a szerepük, és velük együtt én is. Mikorra elérünk úgy a mi korunkbeli XVIII. századra, hatalmam akkorra már csak egyszerű gondolatolvasásra és telekinézisre fog korlátozódni /mondjuk most sem sokkal több/. Egy szó, mint száz, az erőm két kör alatt tölt vissza fullosan, tehát akkor egy hatalmas varázslatot süthetek el, azonban ilyen kisebb eső, villám, és ilyesmi varázslatokat bárhol és bármikor. Annyit azonban elmondanék, hogy ez sem mostanában lesz, kb. mikor Afghan már visszaszokott hozzánk. Ez egyszerű mágia, és az lényegtelen, hogy fekete vagy fehér. Oh, egy kis Off rész: nem tudja valamelyikőtök, hogy a gyűrűk urában, Gandalf mért fehér és szürke Gandalf? Ez eléggé érdekelne. Off vége. Tehát, ha esetleg valamelyikőtök szemtől-szembe kerülne velem a csatamezőn, én ott csakis ellenetek védelem varázslatokat használhatnék, de csapataitok ellen bevethetném a tömeggyilokállatságosság fegyvereimet. Ám mivel én inkább szeretem otthon nézni a meccseket, mint mívelni, ilyen sem sűrűn lesz. Tényleg nem, hacsak ti nem KÉNYSZERÍTETEK.

Nos, nem akartam egy regényt írni, tehát úgy vélem elég most ennyi. Ha valamit nem értetek, nyugodtan kérdezzetek, és én megpróbálok válaszolni. Biztos, hogy lesz kérdés, mert még olyan rész is akad, amelyet még én sem értek.

Örömmel értesítem azokat, akik még nem tudták, hogy egy újabb taggal bővül a mi kis játékunk. A srác neve Laci, ez annak szól aki még nem ismerné. Engedjétek meg, hogy csak szimplán a nosztalgia kedvéért visszagondoljak azokra az időkre, mikor még a Rolex Industry két vezetője, Ghyro és Alex, tanszereimet elcsórván próbáltak meg felhúzni agyilag, mire én sztrájkot hirdettem. Ez volt kedves barátaim a kezdet. A kezdet, mely azóta láthatjátok, mivé nőtte ki magát. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy eme nagyszerű szórakozás és időtöltés két alapítóatyjáből az egyik ehetek. Remélem, hogy ezt a kis társaságot, ez a kis gáma jobban összefűzi, és egy generációs barátság jöhet létre. Egy olyan barátság, melyen nem fog sem idő, sem a világ szürke és gonosz mocska. Megérthetitek, és gondolom vágjátok ti is, hogy miért is kell ebbe a játékba oly alaposan beválogatni a szereplőket. Kívánok még magunknak sok-sok oldalnyi önnön okoskodást.

Nos, barátaim, végetek órája közeledni látszik. Csak térjen vissza Afghan, és hódító csapataim el fognak indulni. Sajnos Afghan fog nekem hátra illetve utoljára maradni, mivel a semmiből gyakorlatilag kipattant egy másik birodalom, ami elállta az utamat. Akkor, viszlát barátaim, maradtam őszinte és mély tisztelettel: