-Sir Gabriel, The Conquerror-

Üdvözület, tisztelt Ellenfeleim…

Oly hosszú, oly hosszú kihagyás után, ismételten folyhat tovább játékunk menete. Azonban mielőtt ismét kitörne, esetleg folytatódna a háború, fel szeretném hívni mindazon régi és új játékosok figyelmét, akik még nem hallották, esetleg nem tudnak róla, de megváltozott némiképp a szabálykönyv, és ahhoz, hogy a játékunk megtarthassa továbbra is régi, jó egyszerűségét és könnyen kezelhetőségét, mindenképp el kell olvasnotok, már aki ezt még nem tette meg. Ez csupán kérés…

Oh, és majd el felejtettem. Akadt egy új ötletem, ami még inkább korhűbbé igazíthatná a játékot. Mostantól írásaim nyelvezete inkább a régies korokéhoz fog hasonlítani. Pusztán csak az érdekesség kedvéért ki fogok találni új szavakat, melyek értelmét és jelentését mindenféleképpen meg fogom magyarázni. Ez tovább fogja színesíteni a játékot, és szerintem annak, aki igazán beleéli magát a játékba, nagyobb játékélményt nyújthat. Szerintem…

Aki még nem jött volna rá: Népem történelmét és egyáltalán magát a népemet, továbbá kultúrámat azt pár játékból, pár filmből, és pár, a valóságban is létező népcsoport különböző elemeiből gyúrtam össze. Ez a játék kezdeti szakaszában még igen nagy segítséget nyújtott, azonban mostanra már leginkább csak hátráltat a történetem továbbvitelében. Éppen ezért, szeretnélek benneteket figyelmeztetni, okuljatok hibáimból, és ti ne kövessétek el ugyanezt a hibát. Az elkövetkezendő két-három írásomban, csak azért, hogy tisztázzak mindenféle félreértést, mindenképp tisztázni fogom népem múltját és jelenét, persze csak röviden.

És akkor most, következzen a folytatás.

Egykoron, mikor előbbi írásaimban említettem volt, elkezdtem kiépíteni két új települést, melyek a Garona és a Maghterion nevet viselik. Garona egy katonailag igen fejlett város, mely támadó és véd vonalként is felfogható, Seregeim gyűjtőhelye, melyet legfejlettebb, esetenként kísérleti fegyvereim védenek. A korok múlásával minden védelmi és támadási célokra kifejlesztett fegyverem itt fog kipróbálásra kerülni, illetve a környező mezőkben. Talán éppen ezért, ez a város gyakorlatilag egy közepes hadsereg esetén is szinte teljesen bevehetetlen. Azért mondom hogy szinte bevehetetlen, mert ugye itt folyamatosan minimum három szárny állomásozik, révén hogy ez egy különálló katonai állam. További két szárny, folyamatos felderítő akciókkal tartja fent e hely körül a rendet. A város falai kétszer magasabbak és szélesebbek a fővárosoménál, és olyan hatalmas, hogy szinte egy teljes szektort beterít. Nyersanyag készletem egynegyede ide érkezik be, így meg van oldva e hely mindenterű ellátása. Nem hagyhatom ki a még pluszba létrehozott őrtornyokat sem. Ezek százméterenként helyezkednek el, és képesek lángcsóvát kilövellni magukból, és képesek természetesen az alapvető nyílzápor trükköt bevetni. Faluk erős, a torony közepén helyezkedő részbe pedig kisebb lőablakok helyezkednek el, ezzel is segítve a városom védhetőségét. Gyerekek, ez a legkecsegtetőbb célpont, ám a legrágósabb falat is. Portyázásaitok során csapataitok, hacsak nem háromnegyed haderőtökkel vonultok fel ellenem, mind itt fognak fűbe harapni, és tökéletes sárkányeledel lesz majd belőlük.

A másik új településem Maghterion városa. A vártakkal ellentétben, ez mégsem az a város, amit előző lépésemben leírtam. Ez, barátaim, ez, a szövetségkötésünk szent emlékvárosa lesz. Mondjuk feladata csakis és kizárólag, hogy ellássa a szövetség mindennemű igényét az élet és halál minden területén. Ezt segítendő, elindítottam a munkálatokat, melyekkel elvezetem a város köré a folyóimat, és ezáltal alkalmas mélytengeri hajók fogadására is. A város dokkjai már állnak, egyenként ötven közepes méretű hajót tudnak ellátni egyidejűleg. A város büszkeségei közé tartozik továbbá az a két hatalmas monumentális raktár, melybe szövetségünk árukészlete kap majd helyet. Ezek olyan hatalmasak, hogy egy mélytengeri hajóflottát könnyedén el tudunk látni egy havi vízzel és élelemmel. Az építési munkálatok már megkezdődtek, és már alapmennyiségű árút képesek is befogadni. Mindamellett, a városka egy alapszintű teleportrendszerrel össze van kötve Garona városával, ezáltal könnyedén meg tudom védeni a helyet, egy esetleges támadás esetén. Tehát ez a város is elég jól el van látva minden jóval, de ez is eléggé megközelíthetetlen, lévén, hogy víz fogja körül venni.

Ami még kegyetlen fontos: Végre kitaláltam hogyan nevezik országomat. A nevet a Latin szótárból szerváltam, és szerintem nem lett rossz: Divinos Domus, azaz Isten Országa. Asszem illik reá, és aki leugatja, azt támadom le először.

Oh és igen. A szabálykönyv szerint ki kell térnem néhány fontos dologra. Az első. A fa kérdése. Az utóbbi időkben a legjobb elfoglaltságom, a kolóniák létrehozása. Ehhez elengedhetetlen volt, hogy elegendő fával, mint nyersanyaggal rendelkezzem, azonban ez kifogyott. A fakészletem éppen hogy fedezni tudja az anyatermészet szükségeit, ezért kifejlesztettem egy bizonyos Arbor Offa Consilium tervet, mely latinul durva fordításban fatelepítési tervet jelent. Ez nem egy varázslat, de a mágiának is köze van hozzá. A munkások kasztjának nem csak az építés volt a feladata, hanem a rendszer fenntartása is. Ezért őket bíztam meg, hogy fiatal facsemetéket ültessenek oda, ahol már nagyon nincs fa. Záros határidőn belül végeznek ezzel, azonban mágusaim a már elültetett facsemetékben felgyorsítják a növekedést, ezáltal az erdőm minden erőlködés és természeti katasztrófa nélkül képes magát regenerálni. Nos igen, a bányákkal már jobban meggyűlt a bajom, de ezt is megoldottam. Mivel a bányászati technológiám még nem igazán fejlett, egy az, hogy nem is tudtam semmiből sem kitermelni olyan túlságosan nagy mennyiséget, meg hát nem is igazán volt szükséges eddig bányásznom. A kő, mint nyersanyag, mindenhol szolgálatomra állott, és nem kellett bányákat nyitnom. Azonban létezik nekem egy bizonyos bányavárosom, amit Ironforge néven jegyzett fel a történelem. Ezen hegy tartalékai végesek, és éppen ezért a következő eljárást fejlesztettem ki: az eljárás neve: Borathrum Locus Exemplar, vagyis bányatelepítési modell. Ez egy nagyon brutális fordítás, de használható. Nos ez annyiból áll, hogy tizenkét napon át, szüneteltetjük a termelést, és az infernál mágiát használó papok, egy különösen forró anyaggal permetezik le a bánya falait, amelyek reakcióba lépnek velük. Így egy hihetetlenül kemény anyag képződik, mely az Edurus Materia nevet viseli. Ez az anyag, nem egészen hat és fél nap múlva, beissza magát a falakba, ahol újrakristályosítja a kitermelendő anyagot, mely öt és fél nap múlva, még jobb minőségű nyersanyagként jelenik majd meg a területen.

És akkor most az egyik legfontosabb dolog:

Mint azt említettem, valamikor a történet folyamán, bejöhetne egy hős. Egy olyan heroikus személy, aki esetleg továbbvihetne vagy elkezdhetne egy történelmi szálat. Most akkor következzen az én ilyen hősöm…

Kolonier Garlem (ejtsd: Kolonié Gerlim) rövid története

Garlem tizenkét éves korában elvesztette szüleit egy konkurens népcsoporttal történt ütközet során. Ekkor lelkileg összeroppant. Remetének állt egy környező erdőbe, ahol vadászatból és gyűjtögetésből tartotta el magát. Tauren révén ez nem jelenthetett neki semmilyen nehézséget. Hat év keresés után, gyámja, apja testvére feladta keresését. Amikor is az éppen hazafelé tartó kisebb kereső hadsereg éppen belé botlott az elveszett ifjúba. Az ifjonc megvadulva és vérben forgó szemekkel rontott neki a tömegnek, és nagybátyja kivételével mindenkit meggyilkolt. Akkor neki a következő szavakat mondta: -Hagyj itt minket! Nem kérünk belőletek! Bizonyára a magány hagyta benne nyomait, és azért beszélhetett többes számban. Hazatérte után, a gyám, elpanaszolta falujában, hogy mi történt, mire a falu égtelen haragra gerjedt. Bosszút forralt a csoport haláláért, és meg is bosszulták. Felégették az erdőt, és szerencsétlen Tauren majdhogynem bennégett. A sors fintora, hogy pont az a nép talált a félholt összeégett ifjúra, akik megölték szüleit, ám erről mit sem tudott.

Hát, akkor asszem teljen ez a kör a tömörség jegyében, tehát:

Maradtam őszinte és mély tisztelettel:

-Sir Gabriel, The Conquerror-