-¤Đ!!-Az Imperátor-!!Ф-

Közérdekű közlemény Afghan-nak: Csak egy-két ötletet loptam el a Diablo 1-2-bül, mivel úgysem lehet tudni, vajon mi is leledzik valójában odalenn. Viszont így egy yoo sztoryt lehet némiképp máshogy kijátszani! Nem? Azért remélem maj'd el tudok (tudunk) rugaszkodni a Diablo stroribul.

Na, kezdjük!

A Kutatás

Személyes napló: 1. hét

Kurast kutatása közben, sok-sok érdekes dologra bukkantunk. Találtunk egy hatalmas csontgránit oszlopot, melyen valami idegen eredetű szöveg olvasható. Merő véletlenségből, a csapatom (A WolfHunter-ek) pár tagja e nyelv kialakulásának alapjainál jelen voltak, ezért néhány szó foszlányt képesek voltunk beazonosítani. A szavak szerint valaha idelennt élt egy hatalmas erejű bölcs óriás, aki erejét a pokol jobbátételére használta. A legenda szót említ az óriás valamilyen küzdelméről, egy erős fegyverről, és valami hagyatékról. Néhány sámánom még életében hallott erről a személyről, és valami formaváltó idegen szörnyeteggel azonosítják be. Hatalmas tömegeket semmisített meg puszta tekintetével, de csak önvédelemre használta. Pontosan ezért élt remetekét, mivel sehol sem fogadták be kultúrájukba, és aki egy bizonyos közelségbe került közel hozzá, agressziója napokig átvette felette az uralmat. Mivel ezt nem akarta, további, egyébként hosszú életét egy barlangban élte le. Hagyatéka az embereknek csak halála után kerülhetett elő, mikor egy gyereg felfigyelt valami hörgésekre. Összeszedte magát, és engedett kíváncsiságának. Elment a barlanghoz, de csak valami hatalmas emberre emlékeztető holttestet talált. Körülnézve észrevett egy mádik termet, amit valami kis függönyféleség takart el. Bement és szinte alig hitt a szemének. Mondjuk nem csoda, mert olyan dolgokat látott, amiket akkor még nem lett volna szabad: Hatalmas gépezetek, valamiféle világító "körték", és olyan barna valamiben ázó valamit. Így, az utókor számára már nyilvánvaló, ez egy technikailag fejletteb, időutazó humán létforma képviselője lehetett. Missziónk egyik mellékcélja, hogy fel vegye a kapcsolatot ennek a lénynek a szellemi kivetülésével, persze csak ha megtaláljuk. Sámánjaink képesek az asztrálsíkon (nem az asztrál térben) észlelni a keresett "személyt".

Személyes napló: 2. hét

Valamiféle feltérképezetlen területre érkeztünk: hatalmas erdősségek, fák, bokrok, furcsa kicsiny létformák, undorító. Ám mégis, az az eddig ismeretlen faj jelentette hetünk csúcspontját, akivel vagy ha jobban tetszik amivel találkoztunk. A szőre narancssárgás, de mintha áttolódna kicsit a vörösbe. Hátát sötétebb csíkok borítják, kb. úgy kettő három. Teste a gorilláéra emlékeztet, de a feje... Akkora mint egy emberé, de mégis leginkább egy macskáéra hasonlít. Ám mégis, a karmaihoz hasonlóakat még soha életünkben és halálunkban nem láttunk: emberhez hasonló karjai 35-40 cm-es, feltehőleg kittin alapú karmokban végződtek. A kapcsolatfelvételre békésen került sor, elképzelhető egy jövőbeli szövetség. Bármilyen nagy is a kísértés, most nem állhatunk meg tanulmányozni őket.

Személyes napló: 3. hét

Érzem, nagyon, nagyon közel lehetünk Kurast-hoz. Álmainkban egyre többször jelennek meg Kurast inváziójának képei. Valami azonban... félelemmel tölt el. Valamiféle spirituális lény, nem tudom, talán mintha követne bennünket. Érzem hogy ott van, de nem látom. Talán egy elcserélt. De itt a pokolban? Azért érdemes elgondolkodni rajta. Mindenesetre ez a hét nemcsak rossz álmokat tartogatott számunkra: büszkén jelentem, csapatunk egy kissebb Vérfarkas fakával egészült ki. Számszerint öttel, de erejüket látva úgyvélem ez elég is. Kurast pillanatnyi helyreállításában nagy szolgálatot fognak tenni. Eddig is sokat segítettek, az utunkba kerülő vandál hordák legyakásában. Ígéretük szerint, ha már kellően megbízhatnak bennem, akarommondani bennünk, egy kissebb hadsereggel leszünk majd gazdagabbak. Úgy érzem, most megfogtuk az Isten lábát...

Személyes napló: 3. hét, Szerda

A spirituális lényről való érzéseim ma beigazolódtak. Nem más, mint Ormus szelleme az... Valahogy megmenekült a megsemmisüléstől. Erősen óvva int attól, hogy olyan lényeket vigyek be majd Kurast romjai közé, kiknek ősei egykoron az invázióban Baal seregeit erősítették. Úgy érzem, alaposan meg kell fontolnom szavait, mivel ha meg lesz az ősi vallás pengéje, akkor azt azonnal használnom is kell majd, és akkor gyakorlatilag megölném őket. Úgy döntöttem, a város falain kívül, létrehozok egy kisebb "falucskát", jobban mondva egy telephelyet, ahol létrehozhatják saját városukat. Természetesen megadunk majd nekik mindent, ami a fejlődéshez kell, de nem tudom, vajon a vérfarkasok békében élni a környező népekkel. Érzem, Kurast nagyon, nagyon közel van...

Nos, uraim, attól tartok, a városka megtalálása és üzembe helyezése ellen semmit sem lehet már tenni. Az addigi védelmemről az őskor legerősebb sámánjai gondoskodnak, a fizikai védelemről pedig elsősorban mostmár a vérfarkasok, másodsorban a Wolfhunterek. Az a két Deathclaw (Gorillatestű-macskafejű-karmos izék), akik renegátként csatlakoztak hozzánk, az én személyes testőrséembe taroznak. Az egész kis csapatot mentális ellenőrzésem alatt tartom, tehát mindíg egy lépéssel a lehetséges áruló előtt fogok járni. Előzetes agyszkenneléseim alapján azonban bizton merem állítani, hogy áruló jeéen pillanatban nem tartózkodik a csapatban. Roland, azt ajánlom, jól használd ki harcosaim asztrális és fizikai képességeit. Ja, Ghyro és az Én kommunikációmat Deckard Cain tartja fennt, két test, egy gondolat alapon. A kis különítményem pntosan ezek alkotják:

         - 15 magasan képzett sámán -Jártas az asztrális világban

                                         -Gyógyereje hatalmas

                                         -Rövid ideig képes megnövelni a képességeinke                                                        / Ennek mértéke függ a személyek számától/

                                         -Képes különféle szellemi, spirtuális és fizikai létformákat                                 érzékelni

         - 5 Vérfarkas         -Képes az alakváltásra (Humán-Vérfarkas)

                            -Magas szinten birtokolja az őserőt

                            -Harapása fertőző, tehát a megharapott, vagy mancsa által megsebzett                             áldozat kegyetlenül rövid idő alatt átalakul, és jelenlegi erejének                                    csaknem 300-500 szorosát fogja birtokolni

                            -Baromi éles a szaglása ( A rekord 798 Km)

         - 2  Deathclaw                     -Fizikai ereje magas, bár nem annyira mint a Vérfarkasé

                                               -Szaglása szintén kiváló

                                               -Képes az őrjöngésre (Ez egy önkívületi állapot, amikor a                                             vérengzési vágy és a düh elborítja az elmét, és                                                  gyakorlatilag szétcincálja áldozatát)

                                               -Memóriájuk messzeföldön híres (Életük első pillanatától                                          midenre emlékeznek)

         -Átlagos haderő                  3 nehéz egység

                                     45 könnyű gyaloos

                                     15 asztrálíjász

                                     20 Reinkarnátor

                                     200 Átlagos gyalogos egység

Asszem röviden ennyi. Gondoltam tudjátok, ha megtaláltam Kurast-ot, a szellemi lét egy magasabb formájába lépek át. Ezzel együtt stövetségesem is, akivel egy a tudatunk. Kösd föl a turbánod Afghan, mert halálod órája gyorsan közeleg már. Tikk, takk, tikk, takk. Jó munkát szövetségesem, de a frontális támadással szerintem még várj. Have a nice day...

˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛

ﭖﮔﻚﺹAFGHANﺺﺵﻷ:

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Tiszteletem, kedves ellenségeim!!!!

Azt hiszem jól, látjátok, hogy hadszínterünk egy kicsit átalakult, ennek okairól egy kinti fájlban tájékoztatok minden érdeklődőt. Az hogy a továbbiakban is ilyen formában jelentkezünk-e egymás felé, az rajtatok is múlik, txt - be még mindig kimenthető a dolog, csak a jegyzettömbnek már túl nagy lesz a fájl…

HÚÚÚ, hogy egyből a közepébe vágjak, bizony ezzel a váratlan húzásotokkal, hogy szövetségre léptek alaposan megizzasztottatok :->>>>>

Azzal viszont, hogy egyszerre három-négy hetes turnusokat ugrunk a storyban egyáltalán nem értek egyet, mivel így rövid időn belül követhetetlenné fog válni a történet, mert nem tudunk a megfelelő pillanatban ellenlépéseket tenni.

Én legfeljebb két hetes lépéseket ajánlok, ahogyan most is csak ennyit fogok előre menni a történetben.

Tehát Ghyro, azt hiszem, hogy elég reménytelen harcba kezdesz, ha meg akarod támadni, és egy esetleges elhúzódó ostrom alá akarod venni Dist. Tudod meséltem már, hogy a várost körbefogja a Flegeton és az Acheron nevű folyók. (apropó, én a kezdeti elcsöppentet megjegyzéseitekből azt hittem, hogy mindannyian Dantétől szerzitek információitokat a Poklot illetően, de ha ezt a Dantét véletlenül Diablónak hívják, hát áldásom rá, így legalább egy olyan terepre tévedtünk amelyett mindegyikünk ismer, hehe van aki túl jól J) Szal Ghyro: a katonáidat át kell szállítanod egy szigetre, úgy hogy közben az íjjászaim, a varázslóim és a sámánjaim aprítják a soraidat Fellegvárból. Azt hiszem egy ilyen egyenlőtlen küzdelemben a te 30.000.000 harcosodból nem sok maradna. A helyedben meggondolnám a támadást, még most, az első összecsapás előestéjén.

Eygébiránt gyere csak.- MÁR VÁROK RÁD!!!!

Az éjjeli őrségből hiányzott egy reggelen öt harcosom. Hiányukat pótoltattam. A morális veszteség azt hiszem kiheverhető, katonáimat inkább felspannolta az eset. Öt különböző seregből származó harcos tűnt el, míg nekem 29 seregem van készenlétben, tehát az ellenség legfeljebb hadvezetésem egyhatodáról szerezhet pontos (részben pontos) információkat.

A főlakótorony borospincéjében találtunk először egy apró rést a falban, amely rézsutasan lefelé vezetett. A Kutatóim már ekkor figyelmeztettek, hogy ennek még nagy jelentősége lehet a továbbiakban. Kibontattam a járatot. Alatta egy nagyobb, sötét nyílást találtunk melyen egy ember kényelmesen leereszkedhetet. Egy kisebb elitkülönítmény élén alászálltam a nyílásba. A járat szűk volt, és mély. A mélyből dohos szag áradt felfelé, a levegő száraz volt. A járat végén végül is egy terembe pottyantunk. Magas, kőből kirakott falai voltak, a járat, amelyen leereszkedtünk a menyezetre nyílt. Ekkor visszaküldtem egy harcosomat, hogy, a fentieknek kiadja a parancsot arra, hogy távollétemben is tartsanak ki és indítsák el a klónprogramot (azaz, hogy aktiválják biztonsági tartalékként magunkkal hozott klónomat aki a felszíni harcban fogja ezek után vezetni a Szövetséges Haderőt.)

Lent a teremben ezután fáklyákat gyújtottunk és válogatott harcosaimmal nekiindultunk felfedezni a katakombákat, mivel a teremből még számtalan irányba nyíltak folyosók. De mindenekelőtt számba vettem a különítmény tagjait:

-         Shannan’vantung : egy grieg hadparancsnok és 12 fős különítménye

-         Túrin Turambar: a félelf háborús hős és szabadságharcos, egyedül több háborút megélt, mint a hadvezéreitek többsége.

-         Utrack és 50 fős ork cohorsa

-         válogatott ember harcosok:

-         Haidanan

-         Terikat

-         John Fearn

-         Allanon

-         K$2-s klón

-         Melletük számtalan elf gnóm, saidan, és monk harcosok összesen kb 100 fő

-         mindezekhez hozzávesszük az ilyenkor szokásos varázsló, sámán, empata és egyébb mágikus különítményt embereim száma kb 200-250 főre tehető. Velük már egy kisebb csatát bizony nyugodtan megvívhatnék.

Kiválasztottunk egy nagyobb járatot és elindultunk rajta. Sötét volt a mélyén. MI pedig csak mentünk míg egyszer csak egy magas lépcső előtt találtuk magunkat. Egyenként másztuk a lépcsőfokokat. Fegyvereinket kezünkben tartottuk, mikor felértünk a tetejére. Egy ajtó előtt találtuk magunkat. Megpróbáltuk kinyitni, de nem nyílt, sőt sámánjaim közölték velem, hogy ne is próbálkozzak vele, mert az ajtót egy varázslat zárja, és csak egy belevaló kulccsal nyitható. Ezért tovább mentünk. A hosszú folyosó végén egy terembe léptünk be. A teremben rejtelmes, kékeszöld fény izzott, mintha a levegőből áradt volna a fény. A közepén egy emelvény állt, rajta egy gömb. Egy sötét gömb. Ahogy rápillantottam rögtön tudtam, hogy belőle árad a fény.

Harcosaimmal körülálltuk a gömböt. Gyanítjuk, hogy egy a látókövek közül, melyekből egy már a birtokunkban van, fent a Fellegvárban. De nem közelítettük meg. Nehogy kiderüljön, hogy esetleg valami teljesen más. A terem túlsó végén sámánjaim egy könyvtárszobát találtak a Pokol Krónikáival.

         E könyvek tudása nagy segítségemre lesz még a háború folyamán. A katakombák eddig ismertrészeit kivilágítottuk. Talán még hasznát vesszük.

         A nap ekkor ment le a keleti égen (a pokolban az égitestek fordított irányban keringenek). Harcosaim fent a Városfalakon teljes harckészültségben várnak. Én magam a Gömb mikéntjén gondolkodom. Ghyro harcra kész. Az Imperátor már közel jár Kurasthoz.

         Többé nem lesz hajnal.

Mert a háború kezdetét vette.

ﭖﷲﱡﻒﺭﺉﺄﺐﺔﯽﻃﻇﺢﺂﺉﱠﱠﮕ ﻥﮓﺄﺌﺤﺱﻍﻩﻒﻎﻪﻭﻬﻚﺄﭙﺅﷲﭖﺦﻆﻠﻼﻊﻆﺧﺓﮒﮊﺮﻄﻁﺿﺻﻍﺓﮓﱞﺭ

ﺾﺼﱟﱟﻦﻨﻏﺵ