Velem van az éjszaka...
Doszkocs Gábor 2006.07.06. 17:38
Gondolatok, a gondolataimról...
Doszkocs Gábor:
Velem van az Éjszaka
Velem van az éjszaka, s csak bújom bús magam, szellemlétnek viharában torz nappal van.
Szól a hajnal sötét vára, mikor nyílnak virágok, merengeni csalfa holddal mikor magamból kiválok.
Hatalmamnak gyűrűjében hamvadok el önmagam, dacos elmém ellenére, a tiszta kiút erre van.
Nem léphetek zöld ösvényre, hisz nem ismerem önmagam, kinyílik e vörös rózsa, ha itt mindíg ősz van?!
Holló sikít, s fülembe váj, a hang, mely egykor kedves volt, mivé lettem, tán csak te tudod, ó elvadult vak folt.
Ripacskodnak ürességek, eleget nem mondhatnak, s zöld angyalok kísérnek, hamvadni, untalan.
De állj!!! Egy fénysugár tör be már, s a domtetőre száll, egy apró részre kék elmémből, nem jár be a halál. Esélyt adtak, változtassak, itt a kiút melyet kerestek, használjátok betegségben, halványgyenge életek...
|